Dolgozat
Liló 2007.04.09. 11:12
Segítséggel élők integrációja a társadalomban
„Amikor képes vagy arra,
hogy segíts az embertársaidon,
ez a „képesség” megszűnik pusztán
képesség lenni, és felelősséggé válik.”
(Adelle Davis)
Bevezetés
A kiírt pályázat témái közül azért választottam a sérült emberek beilleszkedési gondjaival foglalkozó témakört, mert néhány éve én is közéjük tartozom.
Erősen motivált, hogy egy évig voltam a Pető Intézet tanulója. Bár nem voltam születési sérült, 10 éves koromban egy autóbaleset következtében agysérülést szenvedtem. Két hónap kóma után a rehabilitációban csak a Pető Intézet konduktorai segítségével tudtam talpra állni és látható eredményeket elérni.
A segítséggel élők sokszínűsége miatt a dolgozat nehezen foglalható össze egy témakörbe. Ezért csak a mozgássérültek társadalmi beilleszkedésének nehézségeire koncentráltam.
Pető András munkássága
Hosszú évek teltek el azzal, hogy a segítségre szoruló gyermekek nem kaptak megfelelő ellátást, és fejlődési lehetőséget. Szerencsére azonban egy magyar orvos Pető András megfogalmazta a sérült gyermekek integráló nevelésének szükségességét.
Pető András 1894-ben született Szombathelyen. A Bécsi Orvosi egyetemen szerezte meg orvosi diplomáját. Későbbi munkahelyeinek sokrétűsége biztosította az alapképzettséget álmainak megvalósításához. Dolgozott egy osztrák tüdőgyógyintézetben, szanatóriumban, volt elmegyógyintézet főorvosa és a bécsi egyetem tanszékvezetője is.
1931-ben megjelent dolgozataiban már megtalálhatók a konduktív pedagógia alapelvei. A Hitleri uralom alatt Párizsban dolgozott, majd 1938-ban hazatért. A II. világháború után a mozgásfogyatékosok szakszerű kezelése lehetetlen volt, ezért 52 éves korában elsőként kezdte meg küzdelmét a sérült gyermekek gyógyítása érdekében.
Azt az elvet, hogy a cél nem csak a mozgás javítása, hanem a személyiségközpontúság, az önmegvalósítás, a kreativitás előmozdítása, akkor kevésbé fogadták el. A megértés hiánya miatt Petőt számtalan támadás érte – bár meghívták Svájcba, Amerikába, Izraelbe – ő mégis maradt, tudását hazájában szerette volna átadni másoknak.
Az általa kidolgozott pedagógiai rendszerben összefügg az általános iskolai tananyag oktatása, a diszfunkció egyidejű megszüntetése és különböző funkciók tanulása.
1950-ben készült el a Villányi úton az első Mozgássérültek Intézete. Pető azonban a szakemberek oktatását is célul tűzte ki, tovább küzdött a főiskola megteremtéséért. A négyéves képzés 1968-ban indult meg, majd 1985-ben szélesebbre tárta kapuit az érdeklődők előtt. Ebben az évben költözött a Pető András tervei alapján készült Intézet a Kutvölgyi út 6. alá.
1988-ban megalakult a Nemzetközi Pető András Alapítványt, melynek keretében működik ma is a Nemzetközi Pető András Intézet. A szakmai célkitűzések támogatására megalakult a Konduktív Nevelési Rendszer Nemzetközi Társasága is.
Pető András szerint a helyes működés elérése érdekében nem valamely fogyatékosság változtatása , hanem a változásra képes ember segítése a cél.
A konduktív szó teljesen új, a tanulás aktív formáját hangsúlyozza.
A Nemzetközi Pető Intézetben azóta eltelt évek alatt a társadalmi életre való felkészítés gyakorlati tapasztalatai folyamatosan gyarapodtak. Az Intézet a központi idegrendszer károsodásából adódó mozgássérült gyermekek komplex fejlesztésével foglalkozik.
A Pető András által kidolgozott konduktív pedagógiai program tanítását főiskolai szintű oktatássá fejlesztették. Jelenleg a Pető András Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete oktatja a világ minden tájáról érkező tanulni vágyókat.
Mozgássérültek fejlesztése
A mozgássérült gyermekek pszichés működése egyes esetekben a normálhoz közelít. Más esetekben egészében változik meg, különböző képességek és készségek egyenlősége észlelhető. A személyiség az épektől eltérő megkülönböztetett helyzetbe kerül. Valamennyi sérült a társadalomba való beilleszkedés területén hátrányban van.
A mozgássérült gyermeket értelmi fejlődésének bizonyos szintjén, sokat foglalkoztatja saját helyzete. Azokat a gyermekeket is megviseli, akik látszólag tudomásul veszik a realitásokat. Nagyjából 10 éves korra tehető az önfelismerés, a „belső krízis”, az önértékelés hanyatlik. Hogy a fogyatékosság tényével hogyan tud megküzdeni, az természetesen függ a személyiségétől, de környezetétől is.
A társadalmi integráció első láncszeme, hogy a mozgássérült gyermek képessé váljon a családján kívül hasonló korú gyerekek csoportjába beilleszkedni.
A konduktív pedagógia a mozgássérült gyermek rehabilitációját tanítási-tanulási folyamatként fogja fel. A mozgást a sérült gyermek tanulás útján és nem mechanikus gyakorlatok útján sajátítja el.
Pedagógiai szempontok: az akarat fejlesztése, legyen belsőleg motivált a feladatok megoldására. Ha a gyerek motivált és érdeklődő, a teljesítménye növelhető. Saját célját használják fel tudása gyarapítására.
A konduktorok által elért eredmények hatására ma már nagyon sok gyermek önálló életet kezdhet, önálló munkát végezhet, ezáltal bekapcsolódhat a társadalom életébe.
Mozgássérültek jogai
Szerencsére azonban mára a Világ összefogásával programokat dolgoznak ki a sérült emberek integrációjáról, az országokat kötelezik a sérültek emberi jogainak betartására.
1978-ban a WHO Nemzetközi Alapellátási Konferenciát tartott Alma-Atában. Kifejezték nyilatkozatukban, hogy a világ közössége tegyen meg mindent a világ minden lakosának egészsége védelmében.
A fogyatékos személyt megillető néhány jog:
· A fogyatékos személynek joga van az akadálymentes és biztonságos környezethez.
· Joguk van a tájékozódáshoz, hogy megismerjék saját jogaikat.
· A fogyatékos személy egészségügyi ellátása segítse előt a társadalomba való beilleszkedését és ne erősítse a betegség tudatát.
· A fogyatékosok számára elérhetővé kell tennünk a művelődési, kulturális és más közösségi intézményeket.
· A fogyatékosok támogatását jogszabályok biztosítják.
Az Europai Unió idén az esélyegyenlőségre hívta fel az Országok figyelmét és meghirdette az „Egyenlő Esélyek Mindenki Számára” Európai Év 2007. címen a követendő irányelveket.
Néhány tagállam számára lejár az a határidő, amikor már kötelességük betartani a 2000/78/EK irányelv fogyatékosságra és életkorra vonatkozó rendelkezéseit. Ez azt jelenti, hogy ettől kezdve az Unión belül minden személy egységes védelmet élvez a hátrányos megkülönböztetés terén.
Felmérés egy középiskolában
Szűkebb pátriámban – a középiskolámban készítettem felmérést, mi a véleményük diáktársaimnak a fogyatékos emberekről, hogyan viszonyulnak a témához, segítőkészek-e, vagy csak zavartalanul elmennek a másokat érintő problémák mellett?
A kérdőív kitöltése önkéntes és név nélküli volt. Kérésemnek készségesen eleget tettek az iskolatársaim és tanáraim.
Az iskolámban 184 tanuló és 20 pedagógus van, összesen 204 fő.
Kiosztott kérdőív: 183 db (tanulói és tanári hiányzás miatt)
Visszaérkező kérdőív: 157 db (26 db-ot nem kaptam vissza)
Az értékelt kérdőív 77%-a az iskolai összes létszámnak.
A válaszadók közül 42 férfi és 115 nő, amely jól mutatja a nemek közötti különbséget, közelítőleg háromszor több lány tanul nálunk, mint fiú.
Az iskolámban évfolyamonként 1-1gimnáziumi „A” osztály és egészségügyi szakközépiskolai „B” osztály van, gimnazista 102, szakközepes 82 tanuló.
A kapott válaszok kiértékelése
A gimnáziumi osztályokban szórtabban gondolkodnak a diákok, talán még nincs kialakult véleményük a sérült emberekhez való viszonyuláshoz. Az „A” osztályokból került ki az a néhány negatív válasz, mely a mozgássérültek elutasítását üzeni.
A szakközépiskolai osztályok diákjai kissé toleránsabbnak bizonyulnak, empatikusabbnak látszanak a válaszaik alapján. A választott szakmaterülethez ez jó indulási alapot jelenthet.
Az alsóbb és a felsőbb osztályosok válaszai között lényeges különbség nem mutatkozott.
1. A segítséggel élők integrációja, mit jelent az Ön számára / a Te számodra?
Az integráció fogalmát többség (63%) helyesen választotta ki az ajánlott lehetőségek közül.
Szóbeli visszajelzés alapján sokaknak ismeretlen volt a szó, a meghatározásokból a számukra legvalószínűbbet jelölték meg, sikeresen.
2. Van-e kapcsolata / kapcsolatod mozgássérülttel?
A válaszadók kb. felének nincs ilyen ismerőse. Érdekes volt számomra, hogy mint sérült iskolatársukat alig ismernek, csupán 7 % jelölte ezt meg.
3. Örülne-e / örülnél-e neki, ha egy mozgáskorlátozott személy kerülne az osztályba?
Többségnek nincs kifogása ellene: a fiúk 66 %-ának, a lányok 62 %-a érez ugyanígy. További válaszok szerint közel hasonló arányban még segítenének is, illetve elviselnék az ilyen tanuló érkezését, 6 tanuló ellenezné. Egy gimnáziumi osztály válaszaiban a segítséget nem jelölte meg senki, a többség csak elviselné az ilyen tanulót. A tanárok válaszaiból kiderült, hogy segítenének, illetve nincs kifogásuk ellene.
4. Segítene-e / segítenél-e egy elakadt mozgássérültnek pl. az utcán?
A lányok és a fiúk egységesen 69%-ban segítenének a bajbajutottakon, viszont nagyon sokan 30 % csak ha elkerülhetetlen. Csak két tanuló utasítaná el a segítséget idő és türelemhiánya miatt. Szélsőségesen senki nem utasítaná el a bajba jutottat.
5. Mi a véleménye/véleményed a mozgássérültek jogairól?
A lányok és a fiúk közel azonosan látják a jogi problémákat, 74 % egyetért velük és mindenkivel ismertetné azokat. 24 % több jogot és lehetőséget biztosítana számukra. Kimutatható emellett, hogy a sérült emberekkel kapcsolatot tartó diákok mindegyike több jogot adna a sérülteknek.
6. Mi a véleménye/véleményed az akadálymentesítésről?
28 %-ban érezték át a mozgássérültek helyzetét. 38 %-ban a munkavállalás és ügyintézés lehetőségét látták fontosnak. 32 %-ban a babakocsival való közlekedés megkönnyítését emelték ki. A fentebb említett osztály tanulói meglepően nagy számban tekintették a köz számára hasznosnak az akadálymentesítést.
Örömmel tapasztaltam, hogy iskolatársaim nagy része és tanáraim elfogadják a sérült embereket, segítőkészek, toleránsan kezeli azok problémáit, és csak nagyon szűk réteg, kb.
1-3 % volt, aki csak a negatív, elutasító válaszokat jelölte meg.
Örömet okozott, hogy az iskolában elfogadtak, nem tartanak sérültnek, egyenlő partnerként kezelnek.
Összefoglalás
Pető András magyar orvos a mozgássérült gyermekek szakszerű kezeléséhez kidolgozta a konduktív pedagógiai módszert. Célja nem csak a mozgás javítása, hanem a személyiségközpontúság, az önmegvalósítás, a kreativitás előmozdítása. Megfogalmazta a sérült gyermek integráló nevelésének szükségességét.
A világ országaiban egyre több figyelmet kap a másság elfogadása, elfogadtatása. Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében alapvető jogaikat ma már jogszabályok is biztosítják.
A középiskolában készült felmérés a tanulók és tanárok véleményét kérdezte, a mozgássérültek elfogadását, támogatását vizsgálta. A kapott válaszok alapján megállapítható, hogy toleráns, segítő magatartás jellemzi a nagy többség gondolkodásmódját.
Remélhetőleg, ha ezek a fiatalok a gyakorlatban találkoznak egy mozgássérülttel, a beilleszkedésüket segítik. Ezeknek az embereknek az integrációja könnyebb lesz.
|