A cím csupán egy érzésre utal. Képnek is elég kusza. Mindenesetre érdekes. Na de fölmerül az olvasóban a kérdés: mitől is nehéz a kávé? Ennek megválaszolására viszont írásom végén térnék ki. És most ismét egy nap története jöjjön jelentősnek nem mondható életemből.
Jobb helyeken a kávé sercegésére ébred az ember. Ébredés után ez a jól megszokott kellemes élmény éri. Akkor viszont, ha eleve nincs az ember mellett ott valaki, aki kávét főzne neki kora reggel, ha még kávéfőző sincs a közelben, akkor bizony a helyzet katasztrofálisnak mondható. Ezt csak azért mondom, hogy tartsam -parányi életem bemutatásakor- a sötét kontúrokat. De a helyzet tényleges megfogása végett elmondanám, hogy ébredtem azon a bizonyos napon.
Az első élményem, szempilláim rezdülése volt. Ilyenkor az első élmény után vagy visszaalszom, vagy belegondolok abba, hogy most rohanok a kedvesemhez. Ez utóbbi történt. S ezek után jött az a löket, amit előző nap este kaptam a családomtól... S máris fölkeltem - ballábbal persze, és rögtön úgy éreztem, mindenki ellenem van. De ez segített hozzá ahhoz, hogy futó lépésben távozzam otthonról.
Ideges voltam, nem tudtam mit teszek, s jött a szerelemféltésből elkövetett pofon a - szerelmesemnek. Az adott pofon idegességet szült, az idegesség feszültséget, minek következtében földhöz vágtam, és használhatatlanná tettem a szemüvegemet. Amit aztán egy jótét lélek megragasztott, de az okullárém konokul újra és újra kettétört a nap folyamán. Aminek következtében szemüveg nélkül kellett elmennem kedves kedvesemmel egy jó barátunkhoz, akihez elkísért minket egy festőművész barátunk. Ettünk egy jót, ittunk egy kávét.
De most itt álljunk csak meg, mert mindezt szemüveg, vagyis a tisztánlátás képessége nélkül kényszerültem mmegtenni.
Szemüveg nélkül egyre jobban fájt a fejem, minek következtében egyre álmosabb lettem. Egyre több kávét ittam, ami egy bizonyos mérték után ártalmas is lehet. Na nálam eljött az a mérték, de azért ittam, hátha jobb lesz. De csak rosszabb lett. Ráadásul a kávé forró volt, megfogni se bírtam, látni se láttam rendesen. Még szerencsére ott volt kedvesem festőművész barátja, aki megfogta helyettem a kávés csészét, ha már nem bírtam. Na nem a súlya miatt, hanem mert forró volt.
Tehát mitől is tud nehéz lenni egy kávé?
Attól, hogy élek. És milyen furcsa, hogy mégis a kávé az, amely képes könnyűvé tenni az életet.